Abafáji római katolikus templom

A templom eredetileg Árpádkori. A szent kereszt tiszteletére szentelt templom félköríves szentélye és a hajó szentély felé eső része románkori. A templomhajót XIV. században nyugat felé meghosszabbították és ekkor épült a torony is. Az alatta lévő nyugati ajtó egyenes záródású, gyámos, későgót időkre emlékeztet, akárcsak a szentségfülke, ezek a XV.-XVI. század fordulójából valók.
A hajó déli oldalán is volt bejárat, de az utolsó javításkor úgy befalazták, hogy még a kerete is eltűnt, de felismerhető a helye. Román kori a torony ablakainak kettős osztású megoldása.
A falu és temploma a kolozsmonostori bencés apátság birtoka volt, amelyért az apátság sokat pereskedett a birtokos nemesekkel, míg végül megőrizhette abafáji birtokát. Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. 1752-ben a katolikus birtokosok, főképp br. Huszár Sándor segítségével, visszaszerezték a templomot.
A templom jelenlegi berendezése az 1752-es esztendő utáni.