Albisi református templom

Az albisi református műemléktemplom az Érmellék egyik legkülönlegesebb épített öröksége, amely a falu legmagasabb pontján emelkedik.
A 13. század végén emelt épület igazi építészeti ritkaságnak számít Erdély-szerte, mivel nem kőből, hanem teljes egészében égetett téglából készült. A román stílusú templom szerkezete egy téglalap alakú hajóból és egy négyzetes szentélyből áll, amely felett – ritka megoldásként – a torony magasodik a keleti oldalon.
Az építmény jellege, a masszív külső támpillérek és az eredetileg két emeleten minden irányba nyíló lőrések arra utalnak, hogy a templom hajdan fontos védelmi és katonai feladatokat is ellátott, menedéket nyújtva a lakosságnak. A torony egyik legérdekesebb részlete a fal vastagságába épített, rendkívül szűk lépcsősor, az úgynevezett „gyilokjáró” vagy „gyilkos folyosó”, amelyen keresztül csak kívülről lehet feljutni a felsőbb szintekre.
A torony mai formáját, a harangok elhelyezésére szolgáló harmadik szintet és a toronysisakot 1766-ban nyerte el.
A reformáció az 1530–1550-es években érte el a települést, amikor a vidék birtokosai, az Albisi Zólyomi család tagjai az elsők között vették át az új vallást, és alakították reformátussá a templomot. A családhoz kötődik az a máig élő népi hagyomány is, miszerint a templom alatti sírboltban Zólyomi Dávid nyugszik, aki kincseket temettetett el magával, hogy az egyház végszükség esetén fel tudja azokat használni.
A templombelső berendezései közül kiemelkedik az 1861-ben készült korona-szószék és az 1901-ben faragott fenyőfából állított úrasztala. A karzaton található a gyülekezet egyik büszkesége, az 1938-ban közadakozásból épített, 11 váltós pneumatikus Wegenstein-orgona.
A toronyban két harang lakik: egy 250 kg-os kisharang 1766-ból, valamint egy 1924-ben készült, 300 kg-os nagyharang.
Az épületet az évszázadok során többször felújították, legutóbb 2003-ban végeztek rajta jelentősebb állagmegőrzési munkálatokat.