Apátkeresztúri katolikus templom romja

A Bihar megyei Apátkeresztúr településsel átellenben, az országút túloldalán, a gyűjtőtó illetve a Margitta-Székelyhíd vasútvonal mellett áll az egykori, Keresztúr és Albis közt elhelyezkedő Fel-Apáti (később: Érsek-Apáti) falu templomromja. Az apáti településnév minden bizonnyal apátsági birtok voltára utalt. A 18. században pusztává vált Apáti falu Keresztúrral egyesülve előbb Keresztúr-Apáti, majd Apáti-Keresztúr, végül Apátkeresztúr néven maradt fenn. Az utolsó tatárjárás (1717) idején Apáti és Véd falvak lakói (név szerint ismert papjaikkal együtt) a közeli Kislerekibe menekülnek, ahol a református templomot emiatt bővíteni is kell, így akár valószínűsíthető is, hogy a Kiskerekibe menekült apátiak egykori temploma éppen ez volt.
A templomrom egy kisebb, a köznyelvi nevével („csonka-torony”) ellentétben torony nélküli, keletre néző szentélyű templom nyugati zárófala, mely 8 méter magas és 6 méter széles. Fennmaradt építészeti elemei: keskeny ablakai és támpillér-maradványai XIV-XV. századi építésre utalnak. Három, 25 cm széles, 130-80-130 cm magas, lőrésszerű, háromszög lezáródású ablaka alatt a XIX. század végén még csak egy repedés volt, mára már két méteres réssé alakult. Az apáti templomrom azonban nem tévesztendő össze a „veres barátok” templomával. A vörös keresztjükről elnevezett (amúgy fehér csuhás) templomos szerzetesek feltételezett klastroma a közeli dombon lévő, kör alakú sánc helyén állhatott, amelynek területén a múlt század elején még törmeléket és csontokat is találtak, és amelynek vonala még ma is kivehető műholdas térképeken.
Az apáti templomrom ihlethette az albisiak által is ismert „csonka-torony” legendáját: „Amikor a törökök a magyarokat támadták, hiába találtak ki mindenféle csapdát, semmi sem segített. Az 1600-as években, mikor még fogott az átok, kitalálták, hogy temessenek el élve egy hétéves kislányt. Mikor temették, azt mondták neki, hogy minden hetedik évben, hetedik hónapban, hetedik héten, hetedik napon sírjon minden 12. órában. Még most is ismerik azt a helyet, ahol a kislány könnyei hullottak, ez a csonka-torony helye. Még egy harangot is elástak ott, és az megszólal, amikor eltelik az az idő. Próbálták kivenni azt a harangot, de ahogy húzták, húzták kifele, beomlott a föld és mind odavesztek.”
A templomromhoz egy anekdota is kötődik, mely szerint egy, a „margittai vár-romot” ábrázoló képeslap a margittai bíró igyekezetének eredménye, aki feltétlenül várat szeretett volna a mezővárosnak, és az Apátkeresztúr mellett véletlenül megtalált romot hamar lefényképeztette (mezei virágot szedő titkárnőjét is megörökítve) és „Margitta. vár-rom” feliratú képeslapként ki is adatta (a templomrom amúgy Margittától és Székelyhídtól is egyaránt kb. 10 km-re van). A margittai Pollák-nyomda által kiadott képeslap felirata a nyomdász tévedése vagy túlbuzgósága lehetett inkább.
Ha a Margitta-Székelyhíd útvonalon járunk, a vasúti átkelőtől Székelyhíd felé lévő útszakaszról oldalnézetből rá lehet látni a romokra, de inkább látogassuk meg a templomromot (akár egy horgászat alkalmával): ha a vasúti átkelőnél Apátkeresztúr bekötőútjával átellenben térünk le a gyűjtőtó irányába, a töltésgát vége felé, a vasúton túl könnyen észrevesszük a romot.