Atyhai római katolikus templom

A Hargita megyei Sóvidék egyik legmagasabban – a tengerszint felett 700-750 méteres magasságban – fekvő településének, Atyhának (Atia) a vallási története rendkívül fordulatos. A középkori falu és annak első temploma eredetileg jóval lejjebb, a mai Szentegyházas-erdő nevű dűlőben feküdt. A reformáció idején a lakosság nagy része az unitárius hitre tért át, majd 1622-ben visszatértek a katolikus egyházhoz, 1743-ban pedig önálló plébániai rangra emelkedett a közösség. A falu mai magaslati pontjára épült istenháza, melynek védőszentje Szent Mária Magdolna, 1797 és 1799 között épült fel. A régi idők emlékét nagyon sokáig a középkori templomból átmentett, 1437-es feliratú gótikus kis harang őrizte.
Az évszázadokon át a hegyi közösség megtartó erejeként szolgáló műemlék templom történetének legfájdalmasabb napja a közelmúltban, 2016. szeptember 18-án jött el. Egy hatalmas erejű villámcsapás nyomán – a két villámhárító ellenére – a tetőszerkezet szentély fölötti része azonnal lángra kapott. A gyorsan terjedő tűzben a födém beszakadt, elpusztultak az oltárok, az orgona és a padok, a hatalmas hőtől pedig a toronyban lévő harangok is megolvadtak. Adorján Imre akkori plébánosnak és a harangozónak az életveszélyes helyzetben mindössze az Oltáriszentséget, egy miséző kelyhet, a Feltámadt Krisztus kormos faszobrát és a bejáratnál álló missziós keresztet sikerült megmentenie a pusztulásból.
A hamvakká lett templom tragédiáját követően azonban példátlan székelyföldi, anyaországi és Kárpát-medencei összefogás vette kezdetét. A magyar állam, a Hargita megyei önkormányzat és számtalan magánadományozó segítségével a templomot rekordidő, kevesebb mint három év alatt újjáépítették, majd 2019. július 20-án Jakubinyi György érsek szentelte fel újra. Bár külső formájában a falak az eredeti, 18. század végi vonásokat idézik, a belső tér minden ízében megújult: Pap Zoltán udvarhelyi orgonaépítő mester új hangszert készített, a liturgikus teret csíkmindszenti asztalosok által faragott bútorokkal és Petrás Mária csángó képzőművész domborműves stációival gazdagították, a toronyba pedig három újonnan öntött harang került.