Biharpüpöki református templom

Bunyitay Vince szerint a 15. században épült, mások a 14. századra tették az építését. Ezek az évszámok a gótikus székesegyházra vonatkozhattak, de figyelembe véve a hajó déli falán feltárt kisméretű tölcsérbélletes román kori ablakokat, az építmény – legalább is annak déli fala – jóval régebbi lehet, akár a 11. század utolsó évtizedében is emelhették, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a 12. században.
Az eredetileg római katolikus templom román és gótikus építészeti elemeket tartalmaz, de a számtalan átépítést követően mára eklektikus jelleget nyert.
A gótikus stílusú templom 1557 előtt került a reformátusok kezébe, és tovább birtokolták 1660 után is, amikor a közeli Várad török fennhatóság alá került. Az egyházközség Aranykönyve ebből az időből belső átalakításokról tudósít: 1664-ben a kőfalból „kivágattatott” a szószékre való felmenetel, 1681-ben harangláb készült a torony nélküli templomhoz, amelyet új zsindelytetővel fedtek be. A tatárok 1685-ben felégették a templomot, amit 1693-ban egy újabb támadás követett, és majd csak az ezt követő évben sikerült a kilenc éve leégett templomot ideiglenesen náddal befedni.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt 1709-től újabb pusztulás vár Biharpüspökire és templomára. A rácok által felgyújtott településnek az „újonnan régi romlásából felépülő temploma is tűzzel megégetett, és az egész város nagy pusztulásban nyolc esztendők forgása alatt volt...” A lakosság 1711 után kezdett visszaszállingózni, és hozzáláttak leégett templomuk helyreállításához. Kijavították a templom alatti kriptát is. A templom gótikus bordázatú mennyezete valamikor 1685 és 1709 között szakadhatott be, de erről nem maradt feljegyzés. Helyébe 1720-ban kazettás mennyezet került. Ez utóbbi mennyezet létét az egyik kazettának a fennmaradt szövege igazolja: „Ennek a tűz által lőtt romlásból Isten dicsőségére újabban megépült Sz. hajléknak mennyezeti, készíttetett a püspökii r. ekklézsia tulajdonmaga költségével J. J. Szilágyi András Uram predicatorságában N. Kovács István Uram főbíróságában Anno 1720 die 20 Junii.”
Ami a templom további javításait illetti, 1776-ban kívülről újravakolták, és kívül és belől is kimeszelték. Terméskőből új ajtókeretet faragtattak, a nyugati csúcsíves kőbélletű keret zárókövében olvasható is az 1776-os évszám. Az egész templomot 1782-ben újrazsindelyezték. Ezt többször is megújították, így 1806-ban, majd 1831-ben.
1800-ban mai szemmel nézve komoly károsodást szenvedett a templom. Ahogy az Aranykönyv írja: „a régi hosszú és keskeny ablakok helyett a templomra új ablakokat vágtak.” Ezzel felszámolták a csúcsíves ablakokat, eltüntetve az épület egykori stílusára utaló utolsó emlékeket is. Az egykori gótikus ablakokra az északkeleti szentélyzáródás falán ma is látható vakablakból tudunk következtetni. Ekkor már létezhetett a hajóhoz épített „kistemplom”-nak nevezett mellékhajó, ugyanis 1805-ből fennmaradt, hogy újrazsindelyezték a kistemplomot. Mivel ezt követően a „kistemplomot 1839-ben zsindelyezték újra, ami közel négy évtizedet jelent, a „nagytemplom” zsindelyborítását a fennmaradt adatok alapján 24–25 évenként cserélték, ezek szerint a kistemplom akár már 1765–1780 között is állhatott. Egyébként a kistemplomban 1803-ban nyitottak új ablakokat. 1817–1819 között a templombelsőt újították fel, a kistemplom új mennyzetet kapott – Orth Imre szerint – ez is kazettás lehetett. 1847 augusztusában „igazítottak” a templom nyugati cíntermén. Tíz évre rá a cínterem és a kistemplom cserépfedelet kapott. A templomot 1885-ben kívül-belül újrameszelték és megújították a nagytemplom zsindelyfedelét.
Általános javítását 1921-ben végeztek. Ekkor cserélték ki a nagy- és kistemplom kazettás mennyezeteit hagyományos vakolt síkmennyezettel. A nagytemplom zsíndelyfedele helyett cseréphéjazatot kapott.
1944 októberében hat találat érte a templomot, amely elsősorban a fedélszékében és a délnyugati sarokpillérében sérült meg, s a cserepek nagy része is lesodródott. A legszükségesebb állagmegőrző munkákat rövidesen elvégezték, de a javításához csak később kezdtek. 1955. január 2-án a templomot műemléknek nyílvánították. Ebben az évben kezdték el az Országos Műemlékvédő Bizottság által jóváhagyott terv alapján a sérült részek kijavításához. Ekkor készült el a régi külső karzati feljáró helyett az új betonból. Felszínre került a hajó déli falán két kisméretű román kori ablak. Az egyiket kibontották – ma is látható – míg a másikat a karzatfeljáró melletti támpillér takarja. A belső munkálatokat a következő évben végezték.
A rendszerváltás követően, 1991 nyarán kijavították a fedélszéket, átrakták a cserepeket, 1992-ben újravakolták a nagy- és kisterem mennyezetét, majd mindkettőt kifestették. Néhány év elteltével a templomot külsőleg is felújították. Sajnos az ilyenkor nélkülözhetetlen falkutatás elmaradt.