Csíkszentmártoni római katolikus templom

Csíkszentmárton központjában, Alcsík szívében magasodik a település monumentális, lőréses kőfallal övezett római katolikus temploma. A plébánia története nagyon régi időkre nyúlik vissza: az 1332–1333-as pápai tizedjegyzékben a település már Sancto Martino néven, templomos helyként szerepelt. Bár a legelső istenházáról kevés adat maradt fenn, a 15. században egy gótikus stílusú kőtemplom épült a helyére, amely évszázadokon át szolgálta a megerősödő helyi közösséget. Ebből a középkori épületből maradt ránk a 15. századi kő keresztelőkút, valamint a jelenlegi kőkerítésbe beépített ősi szentségtartó fülke (pasztofórium).
A falu 18. századi fejlődése, majd a korábbi gótikus épület szűkössé válása miatt a hívek új templom építésébe kezdtek. A ma is látható, lenyűgöző méretű barokk stílusú épületet 1802 és 1817 között emelték. Tervezésekor megtartották a korábbi, 1749-ben építtetett tornyot, amelyet később 24 méter magasra bővítettek. Az új formáját elnyert templomot 1817 nyarán szentelte fel Rudnay Sándor püspök a település névadója, Tours-i Szent Márton tiszteletére.
A templom belső tere igazi kincseket rejt. A szentély főoltára és a szószék az 1840-es években készült klasszicista elemekkel, a legféltettebb érték azonban a régi templomból átmentett alkotás. A község és a templom kiemelkedő vallási és művészettörténeti kincse az a 180 centiméter magas, reneszánsz stílusú Mária-szobor, mely egykor a templom főoltárát díszítette. Különleges értékét és jelentőségét az adja, hogy jelentős hasonlóságot mutat a csíksomlyói kegyszoborral, és a feltételezések szerint ugyanabban a fafaragó műhelyben készülhetett. A lenyűgöző alkotás talapzatán ma is jól olvasható az 1525-ös évszám.
A masszív, 1744–1745-ben épült lőréses várfal által védett épületegyüttesben ezen felül található egy 1688-ban öntött, nyolc mázsás történelmi harang is, amely a felirata szerint a jégverés és a viharok elhárításáért szól.