Érköbölkúti református templom

Az Érmellék dombjai között, ott, ahol a helyi mondás szerint „még a drótostót is eltévedt”, bújik meg Érköbölkút (Cubulcut). A falu református egyházközsége már 1604-ben virágzó közösségként szerepelt a feljegyzésekben. A dombtetőn álló templom igazi időkapszula: a hagyomány szerint középkori alapokon nyugszik, bár a törökök kiűzése után, a 17. század végén leégett. Jelenlegi, eklektikus formáját az 1730-as és 1750-es évekbeli újjáépítések, majd az 1886-os átalakítások során nyerte el.
Az épület belső tere különleges építészeti megoldásokat őriz. Kuriózumnak számít az Érmelléken a téglából épített szószék és a szegmensíves boltozatú, középkori hangulatot árasztó karzat. A templom sokáig azzal a ritkasággal is büszkélkedhetett, hogy a vidék utolsó földes padozatú istentiszteleti helye volt, amíg a modern kori felújítások el nem érték. Karzatán egy 1905-ben, a debreceni Kerékgyártó István által épített orgona szólal meg.
A nyugati homlokzat előtti torony, amely egy korábbi haranglábat váltott fel, 1851 és 1859 között épült. A külső falon történelmi emléktábla kapott helyet: ifjabb Gyalókay Lajosé, akinek édesapja 1848-as honvéd századosként még látta Petőfit a segesvári csatatéren, a fegyverletétel után pedig itt, Érköbölkúton talált menedéket.