Marosfelfalusi református templom romja

A falu első írásos említése 1319-ből való, amikor „Posessio Feelfolu" Bánffy-birtokáról esik szó. 1332-ben „villa Principis" néven fordul elő a pápai tizedjegyzékben, papja Miklós. Az évszázadok során olyan híres családok birtokolták, mint a Losoncziak, Bánffyak, Dezsőfiek, Pásztóiak és Szobiak. A 16. századig többségben szászok lakták, ettől kezdve azonban a magyar és román lakosság gyarapodását figyelhetjük meg.
Régi, egyhajós templomát a 13. század második felében, a Maros árterületén, valószínüleg IV. Béla (1235-1270) betelepített szászai építették. Marosi terméskőből és téglából készült félköríves szentélyét gömbboltozat fedi. Későbbi időre tehető a templom keresztboltozatos nyugati bővítése és csúcsos diadalíve, mely a hajó minden részletével együtt Zsigmond korának (1387-1437) építészetére vall.
Marosfelfalu romtemplomának a részben még felismerhető falfestmény maradványaként a szentély déli gótikus ablaka bélletének dekoratív festését tarthatjuk számon. Ez egyben Erdély egyik legrégebbi, - talán legkoraibb - freskóemléke.