Menyői református templom

Menyő építészeti különlegessége a református templom. A XVI. század elején épült, csúcsíves középkori temploma alapjában késő gótikus stílusú, reneszánsz díszítőelemekkel kiegészítve. Különlegessége szép, magas sátorfedése, mely megoldás különösen jellemző volt a Szilágyság fatemplomaira. A Désházy család által építtetett menyői csarnoktemplom 20 méter hosszú és 8 méter széles. A nyugati bejáratú épületbe két oldalán két-két ablak, a szentély kerek ablaka és karzatán egy ablak engedi be a fényt. Szentélye a nyolcszög öt oldalával záródó, sarkait támpillérek erősítik. A páratlan szépségű nyugati reneszánsz kapu művészettörténeti nevezetességű, egyike a magyar területeken sértetlenül fennmaradt szabadtéri reneszánsz emlékeknek. A vörösmárványból készült szentségtartó fülke és a címertábla 1515-ből származik.
Festett fa perselye 1779-ből való, mennyezetét Csórján Dezső festette 1881-ben. Négy regiszteres, hat oktávos templomi orgonáját Dukász Sándor nagykárolyi mester 1884-ben, a templomi padokat pedig 1898-ban Váncza György készítette.