Micskei református templom

Bihar megyében, a Berettyó völgyében fekvő Micske (Mișca) település igazi büszkesége az a 14. századi, gótikus eredetű műemléktemplom (BH-II-m-B-01177), amely mind történelmi, mind építészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű. Maga a falu ősi múltra tekint vissza, oklevelekben először 1255-ben említik.
A templom arculatát és történetét az 1600-as évek formálták át a legerőteljesebben. Amikor a település 1629-ben Zólyomi Dávid és felesége, iktári Bethlen Kata birtokába került, az épület valószínűleg már romos állapotban volt. Bethlen Kata 1630 és 1633 között jelentős, de a középkori stílusjegyeket tudatosan megőrző újjáépítést finanszírozott. A szentély alatt egy téglaboltozatos sírkamrát is kialakítottak, amely a megrendelő házaspár végső nyughelyéül szolgált. Bár a kriptát a későbbi török pusztítások során kifosztották, Zólyomi Dávid és felesége földi maradványai a hagyomány szerint ma is itt pihennek.
Építészeti szempontból az egyhajós templom legkarakteresebb eleme a támpillérekkel megerősített nyugati torony. Különlegessége a kalotaszegi templomokat idéző, nyolcszögletű fiatornyos sisak, amely alatt egy fából ácsolt, nyitott, árkádos tornác (gyilokjáró) fut körbe.
A templom tömegformálása és arányai annyira harmonikusak, hogy a neves régész-művészettörténész, Rómer Flóris 1877-ben így írt róla: „Ha kell előminta egy magyar falusi templomhoz, csekély változtatással a micskei református egyházat mernénk ajánlani…” A belső tér is tartogat értékeket: a 18. század végéről származó tégla szószék és a puritán kazettás mennyezet alatt a kutatások szerint egykor 17. századi, virágmotívumos (margarétás, pipacsos) festett famennyezet rejtőzött, amelyet az 1700-as évek végén egyszínűre festettek.