Pálpataki római katolikus templom

A Korond fölötti Leshegy-fennsíkon, a Miklós-patak völgyében fekvő Pálpataka (Valea lui Pavel) tanyavilágának lelki központja ez a viszonylag fiatal, ám annál különlegesebb istenháza. Bár a szétszórt, 900-1000 méteres magasságban fekvő hegyi település lakóit évszázadokig Korondról gondozták, a pálpataki egyházközség végül 1948-ban nyerte el önállóságát. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt jelenlegi templom megépítésére azonban egészen a rendszerváltás utánig kellett várni.
A teljes egészében fából ácsolt, tágas templom 1992 és 1994 között épült fel a helyi közösség és egy kivételes lelkipásztor, néhai Ft. Bordi János áldozatos munkájának köszönhetően. A hívek és a paptársak által csak „hegyi papként” tisztelt, 2024 augusztusában elhunyt plébános 1986-tól kezdve közel négy évtizeden át, minden nehézséggel dacolva szolgálta Pálpataka, Fenyőkút és a környező szórványtanyák lakóit. Személye teljesen egybeforrt az épülettel, így földi maradványait is a templom kertjében, az általa építtetett falak árnyékában helyezték örök nyugalomra.
A fatemplom belső tere a székely népi fafaragás igazi remekműve, amely teljes harmóniában áll a pálpataki tájjal. A szentély bútorzatát (szedilia, ambó) és a fából készült csillárokat Fábián Árpád, míg a szobrokat, a keresztet és a feszületet a farkaslaki Pakott Áron fafaragó mester készítette. Az oltárképen a névadó apostolok mellett megjelenik Szent István király, amint felajánlja a koronát a Szűzanyának, valamint Árpád-házi Szent Erzsébet is.
A sűrű fenyvesek tövében álló épület egy igazi történelmi kincset is rejt: a toronyban lakik a Sóvidék egyik legrégebbi, 1792-ben öntött kis harangja, amelyet a helyiek a világháborús rekvirálások idején sikeresen megmentettek a beolvasztástól.